Feeder bottal a Dunán (4.)
A feederezés nagy elõnye a helyben és beljebb tartott csali, amit óvatosabb, nagyobb méretû fehérhalak is felvesznek. Ha ugyanitt úszóval horgászunk – azonos etetõanyag mennyiség mellett – több alkalommal is kell kísérleteznünk, hogy 1-1 kilón felüli halat fogjunk. Ha ugyanitt feederezünk, jó esélyünk van arra, hogy minden alkalommal 1-5 db kilón felüli zsákmányt ejtsünk.
Bedobás után a botot úgy helyezzük az ágasba, hogy a bot vége és a zsinór 90 fokos szöget zárjon be. Így érzékelhetõ legjobban a kapás, amely a bot erõteljes görbülésével jelentkezik. Ha ez folyamatos, akkor akaszthatunk. Ha ez egymás utáni viszsza-visszaengedõs húzás, akkor türelmesen várva a megfelelõ pillanatot a második, harmadik erõteljes bólintásra ráérünk bevágni. Azért nem kell kapkodni, mert a feeder spicc lényege az, hogy míg más botoknál a hal érzi az ellenállást és elengedi a horgot, itt mire észreveszi, hogy valami nincs rendjén, már felakasztotta szerelésünkre saját magát.
A Dunán a leakadások számos volta miatt csak tányérólmot használunk 20-50 g közötti súlyban. Horogelõkénket közvetlen az ólom felett erõsítjük a fõzsinórhoz, 40-60 centivel lógjon a rágyúrt etetõvel beborított ólom alá. Mivel a legjobb esetben is több horog és körülbelül harmadnyi ólom elvesztésére fel kell készülnünk, jobb, ha otthon elõre felkötjük horgainkat. Horgászat közben közvetlen mellettünk kell, hogy legyen pár darab tányérólom és az elõketartón a felkötött horgok. Így, ha ólmot vagy horgot vesztünk, megfelelõ csomózási technikával 30 másodperc alatt kész az új szerelés.
Horgaink mérete formája függ a halak méretétõl és zsinórunk vastagságától is. Finom szereléshez ajánlom a Mustad 515N jelzésû 8-12-es, a Gamakatsu 1050N jelzésû 8-6 méret közötti, míg erõsebb zsinórhoz az Owner 50328-as és 50339-es, 6-os méretû horgait. Csalink lehet csonti, giliszta, nadályszelet, puha konzerv kukorica és ezek vegyesen. Ha nagyobb testû halat szeretnénk a szákba csalni, használjunk egy vagy két szem puha konzervkukoricát.