Halászlé Portál

Valószínűleg mindenki nagy vonalakban ismeri a jó hal(ász)lé receptjét, azonban az is igaz, hogy mindenki másképp csinálja. Ezért szeretném megosztani Önökkel a bajai halászlé receptjét úgy, ahogyan én készítem.

Először is néhány alaptétel:

1. Asszony nem főzheti (csak a tésztát).
2. Csak megfelelő (felfelé szűkülő) bográcsot lehet alkalmazni.
3. A vörösbor legyen mindig kéznél!
4. A fa tüzén főzött lé a legjobb (de sajnos gyakran én is rákényszerülök a gázfőzőre).
5. A hal nagyrészt ponty legyen, ebből a kevésbé zsíros a finom. Természetesen, ha többféle édesvízi hal kerül a halászlébe, az annál jobb. Figyelem! A legjobb a tiszai ponty (még a bajai halászlébe is)!
6. A halhúst minimum 2 órával a főzés előtt be kell sózni (bár – mint majd olvashatják – szerintem ezt sokkal korábban célszerű megtenni.
7. A lének folyamatos forrásban kell lennie (ez nagyon fontos)!
8. Ez a halászlé csak halászlétésztával (gyufa tészta) az igazi.
9. A hal nem szeret kétszer úszni, ezért bort kell inni hozzá (különben büntetésből gyomorfájás lesz a lakoma vége).

Hozzávalók:
- fejenként legalább 75 dkg hal (legfőképpen ponty),
- kilónként egy nagy fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, egy púpozott kanál, finomra őrölt édesnemes paprika, 1 liter víz,
- só,
- cseresznyepaprika,
- 1 dl vörösbor a lébe (+ 1 liter a bélbe),
- személyenként 10 dkg (lehetőleg házi készítésű) halászlétészta.
Ezekhez jöhetnek az egyéni kis turpisságok, de ez az alap-összetétel.

Az elkészítés a következő:

A friss, megpucolt halat beirdaljuk (5 mm-enként 3-4 mm mély bevágásokat ejtünk a szegény élettelenen), feldaraboljuk (kb. 2 ujjnyi vastag szeletekre), besózzuk, a hagymával (egy gerezd fokhagyma is kell) összekeverjük és a hűtőben kb. 8-10 órát (!) pihentetjük. Ezután a bográcsba öblítjük a hagymás lét, a halhúst visszatesszük a hűtőbe. A bográcsban lévő lét 10 percig főzzük. Ezután turmixoljuk (nem fontos, ha teljesen szétfőtt az apróra vágott hagyma), felöntjük a megfelelő mennyiségű vízzel (kilónként 1 liter), beletesszük a haldarabokat és elkezdjük főzni.

Erős tűzön gyorsan kell felforralni. Addig kell erős forrásban hagyni, amíg (néhány perc után) a habját kezdi “eldobni”. A habot nem szabad leszedni, de vigyázni kell, hogy ki ne fusson. Ekkor kerül bele a paprika, amiből először az előírtnál egy kanállal mindig kevesebbet célszerű adagolni, főleg ha még ismeretlen. (Ugyanis a túl sok paprikától igen keserű lesz a halászlé!) Ha már látjuk, hogyan “fest” a paprika (azaz mennyire szép a lé színe), akkor döntjük el, hogy a maradék egy kanállal is beleszórjuk-e vagy sem. Kb. 10 perc további forrás után jöhet a bor. De nem fontos a lébe tenni, ekkorra a szakács ugyanis már pontosan tudja, hogy milyen a “bukéja”. A bográcsot rendszeresen forgatni kell, nehogy a hal odaégjen. A forrástól számított kb. 20-25 perc múlva belekerülhet a tej (haltej!) és néhány cseresznyepaprika, egészben. Már csak a bográcsot kell forgatni és az üveget emelgetni. A halászlé akkor van készen, amikor a paprika annyira szétfőtt, hogy nem ülepedik le a kanál aljára (forrástól számítva 30-35 perc, ne tovább!). Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a lének folyamatosan “zuborogva, bugyogva” kell főni.

Egy-két trükk:

Jót tesz a lének egy halászlé kocka (szegedi). Egy szem paradicsom (felvágva) segít a halat egyben tartani (a bor mellett). Ha már elkészült a mű, a halat óvatosan, egy hosszúkás tálra szedjük, mintha egészben lenne. A maradék halszeletekből, és egy pici léből fenséges halkocsonyát lehet készíteni (egy lapos tálban hűtőbe kell tenni pár órára), amit fokhagymás pirítóssal illik fogyasztani. Talán ez még jobb, mint a halászlé maga.

Nagyon fontos. Az étek elfogyasztásához elengedhetetlen egy jó társaság. Úgy biztosan ünnep lesz a “halvacsora”.

Jó étvágyat!

Pintér László “halevőmester”